9
jún
2017

John Piper: mi a probléma a homoszexualitással?

Fordítás:

Minden bűnnél több szintet lehet megállapítani azzal kapcsolatban, hogy miért sérti Istent és hogy miért kell kerülni. A legegyszerűbb tisztán kimondani, hogy a Biblia maga bűnnek nevezi. Nekünk pedig ezzel kell kezdeni;  és ha mélyebbre tudunk merülni a témában, az jó.

Úgy gondolom a Róm 1:24-29-ben a Szentírás tisztán és világosan utal rá és beszél is arról, hogy a homoszexualitás rossz és kerülni kell. Véleményem szerint Pál, az 1Kor 6:9-10-ben nagyon szokatlan listát tár elénk, amikor is a homoszexualitásról ezt mondja: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”

Más szóval, ha tudod, hogy ezek a dolgok rosszak, és azt mondod, hogy „nem érdekel, hogy ezek rosszak. Nem érdekel, mit mond Isten. Meg fogom tenni ezeket a dolgokat.” – akkor ez arra mutat rá, hogy nem fogsz bemenni Isten országába.

„Ez rossz, és ne tedd!” – ez csak egy erélyes felszólítás (=ami a listában szerepel/ szerk.). Az a kérdés azonban, hogy „Miért mondja ezt a Biblia?”, összetettebb.

1) A Biblia már az elején leszögezi, hogy a férfi és a nő egy testből való. Ez az Isten szerinti útja annak, ahogy a szexualitás működik.

A szexualitás Istentől való, ezért nekünk Tőle kell megtanulnunk, hogy mi is az. Az, hogy a férfi és a nő ilyen gyönyörű módon egymást kiegészítve lettek megteremtve, megmutatja azt is, miért lehetnek egy testté. A szexualitás más módon való megélése nem lehet más, mint torzulás, züllöttség; hibás működés arra nézve, amit Isten egyszer megalkotott.

2) Ahogy megjegyeztem a Róm 1-el kapcsolatban és azzal kapcsolatban, ahogy Pál kifejti a homoszexualitás problémáját, az tűnt fel, hogy Pál valami ilyesmit mond: Ha Isten dicsőségét a bálványokéra cseréled, lényegében Isten dicsőségét cseréled le a magadéra. Így a saját bálványod te magad leszel.Nos, mi a saját nemed? Én férfi vagyok. Ha nőként olvasod ezt, akkor te a női nemhez tartozol. Úgy néz ki tehát, hogy Pál azt a tényt írja le, hogy Isten lecserélése a legjobban dédelgetett bálványunkra – ami rendszerint mi magunk vagyunk – lényegében azt jelenti, hogy a saját nemünkbe esünk szerelembe.

A következtetés tehát: az azonos nemhez való vonzódás a bálványimádásból eredő rendellenesség, diszfunkcionalitás. De van más oldala is! Nem azt mondtam, hogy a homoszexuális kísértések az önbálványozás egyedüli megnyilvánulásai. De nézzük meg a Róm 1:24-29-et, és gondold végig – és tedd fel a kérdést, hogy a 23. vers: „Isten dicsőségét felcserélték” a teremtményekkel”, milyen kapcsolatban van azzal, amiről a 26. vers szól: „felcserélték a természetest a természetellenessel”. Ugyanaz a „felcserélték” szó szerepel az egész szakaszban.

A legfontosabb dolog, ami valaha is felötlött bennem azzal kapcsolatban, hogy vajon Isten miért ítéli ezt el, nem csupán az, hogy a Biblia azt mondja, „Ne tedd!”, és nem csak az, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Belegondolva az azonos nemű kapcsolat súlyos bálványimádásnak számít.

Biztos vagyok benne, hogy más oka is van annak, hogy miért rossz mindez számunkra. És Isten szeret bennünket, amikor arra hív, hogy ne tegyünk valamit.

Mielőtt tovább lendülnénk erről a kérdésről, hagy mondjam el azoknak, akik ezzel küzdenek, hogy nekem nem olyan nehéz beleélnem magam, vagy elképzelnem a helyzetüket. Nem akarom azt mondani azoknak, akik ezzel a problémával harcolnak, hogy „Ó, ez az elképzelhető legrosszabb helyzet (mármint a homoszexualitás/ szerk.).” Nem gondolom ezt.

Inkább azt érzem, hogy szükséges beismerni az Úr előtt hibás, összetört voltunkat. Szembesíts magad: „Összetört a szívem, és szenvedek, mert nem értem, hogy miért törtem meg a szexualitásomban. Elesett vagyok. De nem akarok az lenni. Megválaszthatom, hogy az elesettségem bűnbe visz-e…”

Nos, nem gondolom, hogy bűn elesettnek lenni. Az elesettség a bűn következménye. De ilyennek lenni, ezt érezni, nem gondolom, hogy nagyobb bűn lenne, mint az én heteroszexuális érzéseim. Természetellenes, hibás, de most választhatok, hogy a heteroszexualitásomat bűnné teszem, vagy szentté.

Az a személy, aki küzd a homoszexuális kísértésekkel és vágyakkal, ugyanazzal a választással áll szemben: vagy bűnbe esik általa, vagy tiszta marad, és törekszik arra, hogy leküzdje azokat és sokkal inkább egy Istennek tetsző irányba induljon el.

Ne gondoljátok, hogy ezt kiemelném, mint a legrosszabbat az összes bűn között. Ez része annak az összetörtségnek, amiről beszéltem.

Úgy gondolom, én magam, John Piper is elesett vagyok. Tudok konkrét példát is említeni: ilyen a düh, vagy az önsajnálat.  Ugyanígy én is számtalan bűn foglya vagyok. Úgy gondolom, hogy ez részben genetikus. Ezt láttam nagyanyámban és anyámban is. Ez részben családi örökség, másrészt pedig én magam vagyok. Elesett és bűnös vagyok.

Tehát enyém a választás, hogy engedem -e, hogy ezek a bűnök irányítsanak engem, vagy mondhatom azt is, hogy „megküzdök a nehézségeimmel, és megtört voltom ellenére én irányítom az utam arra, ahol cselekedeteimmel minél több jót tehetek másokkal, és minél több bűnt tudok elkerülni.

Ez is érdekes lehet

Tények és vélemények – válasz Balavány Györgynek
Wayne Grudem: házasság és homoszexualitás a Biblia tükrében
Volt egyszer egy skót református egyház…

Hozzászólás