16
máj
2017

Evangelikalizmus és politika – interjú

/Márkus Tamás Andrást, református lelkészt kérdezi Parti Benedek baptista ifjúsági vezető/

Parti Benedek: Mi jellemzi az evangelikálok politikai beállítottságát? Léteznek –e jellemző tendenciák a konzervatív protestantizmus politikai irányultságát illetően?

Márkus Tamás András: Az európai és az amerikai evangelikálok konzervatív beállítottságúak és a keresztyén értékrendszer mellett lépnek fel. Ez abban mutatkozik meg, hogy konzervatív álláspontot képviselnek a magzatelhajtás, az eutanázia kérdésében, tehát kategorikusan elutasítják ezeket. Más kérdésekben, mint a szociálpolitika, környezetvédelem, oktatáspolitika, vagy a bevándorlás, sokszor „baloldali” állásponton vannak.

Számos európai országban inkább a kormányon lévő pártokkal szimpatizálnak, és így próbálnak meg hatni a politikára – természetesen saját értékrendszerűk és az általuk vallott elvek mentén.

Mivel Nyugat-Európában az evangelikálok a mainstram keresztyénséget tekintve csekélyebb számarányuknál fogva egyelőre nem jelentősek, ezért a velük kapcsolatos tendenciákat jobban megfigyelhetjük, ha Amerikára tekintünk: az USA-ban az elmúlt években a legtöbb aktuális politikai kérdésben jobboldali-konzervatív álláspontra helyezkedtek, és leginkább a republikánusokat támogatták.

P. B.: Ez korábban is így volt?

Korábban nem folytak bele a politikába. Ez azonban némileg megváltozott 1935-ben; 1935-ben alapították a „Nemzeti Imareggelit” (Prayer Breakfast Movement), amely missziói célkitűzéseket követve különösen a hidegháború alatt volt aktív a politikában. Továbbá meg kell említeni a militánsan antikommunista beállítottságú Militant Liberty nevezetű programot. Ezt az evangelikál John C. Broger hívta életre. Az amerikai védelmi minisztérium számára készített titkos program volt, amely a politikai szereplők megtérését tűzte ki céljául, tágabb értelemben pedig az USA-ban és azon kívül egy evangelikál társadalom megteremtését (evangelical democracy). Olyan magas beosztású emberek szálltak e program mellett síkra, mint Arthur W. Radford amerikai tengernagy. A programot később elvetette az USA hadereje, és a katonai akadémiák sem vették át az általuk készített tananyagot. Többek között azért nem, mert sokan a politikai szélsőjobbal hozták kapcsolatba.

Később azonban, mint antiföderalisták, az evangelikálok inkább szemben álltak a washingtoni kormányzattal és a bankok pénzügy hatalmával. Ugyanakkor érdekes módon a pénzügyi válság idejében inkább az állami mentőakciókat illették kritikával, mintsem a bankokat.

P. B.: Milyen politikai/szociálpolitikai preferenciák jellemzik az evangelikálokat?

M.T.: Említettem már, hogy az evangelikálok többsége határozottan fellép a terhesség megszakítás, a szekularizáció és a pluralisztikus életstílus ellen. Ezenkívül nagy részük bibliai megfontolások alapján támogatja a halálbüntetést és elutasítja az állami szociális beavatkozásokat: a szociális segítségre úgy tekintenek, mint ami elsődlegesen az egyházak feladatköréhez tartozik.

Az evangelikálok – és ez fontos – nem rasszisták, inkább etnocentrizmus jellemzi őket: úgy érzik, hogy a bevándorlók a magukkal hozott, idegen kultúrájukkal veszélyeztetik az amerikai értékeket. Ebből fakad, hogy az iszlámmal szemben elutasítók, és a muszlimok bevándorlását nem támogatják. Ez az elutasító attitűd az USA-ban tovább erősödött az iraki háborúval és a New Yorkot ért terrortámadással. Sőt, ezeket az eseményeket sokszor apokaliptikusan/eszkatológikusan értelmezték.

De ha konkrétan az evangelikálok pártpreferenciáit vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1990-es évektől megfigyelhető egy folyamatos elhatárolódás a Demokrata Párttól, amelynek korábban számos déli-baptista, evangelikál támogatója volt. Ennek az az oka, hogy a demokraták korlátozni próbálták az iskolákban, egyetemeken tartott közösségi imádságokat, illetve nagyon liberálisok voltak az abortusz és a homoszexualitás kérdésében.

Korábban a demokrata vezetés az USA déli övezetében lévő szegényebb, fehér lakosságát is megcélozta kampányában, számított a véleményük, és ezek nagy része konzervatív protestáns. A demokraták ma már nem szorulnak rá a szavazataikra. Ezért lettek igazán erősek a republikánusok az USA ún. Bibliaövezetében. Az evangelikalizmus szempontjából nagyon fontos területről van szó: itt még mindig az evangéliumi/evangelikál szellemiségű, protestáns, vagy neo-protestáns felekezetek határozzák meg a kultúrát. Általában jellemző ezen területekre a konzervatív társadalomszemlélet és a hívők magas aránya. Nyilván a demokrata „establishmant”, amit Donal Trump oly sokszor említett negatív hangvétellel a kampányában, illetve ennek egyre szélsőségesebb liberalizálódása sokat tehet azért, hogy a déli övezet hívői újra felfedezték identitásukat, amely a pártpreferenciák egyértelmű polarizálódásához vezetett. Ehhez jött még az is, hogy a déli fehérek úgy érezték, hogy a demokraták egyre inkább kiépülő szociális rendszere túlzottan is a társadalom alsó rétegét alkotó feketéket részesíti előnyben.
Így az Egyesült Államok új keresztyén jobboldala – amely még mindig meghatározó politikai pozíciókkal rendelkezik – többségében evangelikálokból áll. Ennek képviselői pl. James Dobson, Franklin Graham, Pat Robertson, Charles Colson. E nevek a konzervatív, kisegyházi keresztyének előtt ismertek lehetnek, hiszen magyarul is jelentek meg könyveik.

P.B.: James Dobson neve azt hiszem ismerős lehet a magyar olvasóközönség számára, neki számos könyve megjelent már magyarul…

M. T.: Igen, vagy egy tucatnyi, főleg a házasság és a gyermeknevelés témakörében. Ez nem véletlen, hiszen ő az alapítója az ún. Focus on the Family nevű amerikai székhelyű, de nemzetközi tevékenységet folytató közhasznú családsegítő szolgálatnak. Coloradoban van a szervezet központja, amelynek célja, hogy támogassa a keresztyén családokat, hogy segítséget nyújtson abban, hogy a keresztyén házasságok tartósak legyenek, hogy a szülőket felkészítse a gyermekek keresztyén szellemben való nevelésére, és hogy általános értelemben mind a házasság, mind a család témájához kapcsolódva konzervatív biblikus eszméket terjesszen. Dobson 2009-ig volt az általa alapított szervezet elnöke. E szervezet nagyon értékes és hasznos munkát végez, ráadásul a társadalomformáló elkötelezettsége is jelentős: olyan káros és széles körben elterjedt tevékenységek és jelenségek ellen lépnek fel, mint az abortusz, szerencsejáték, pornográfia, kényszerprostitúció, LMBTQ mozgalmak, azonos neműek között köttetett házasságok. A lényeg: konzervatív szociálpolitikát követelnek, és ezért tesznek is.

Egyébként Franklin Graham is ismert lehet, hiszen pár éve missziós körúton volt Magyarországon. Franklin Graham az evangelikalizmus egyik legnagyobb alakjának, a ma is élő Billy Grahamnek fia. Ő is evangelizál, ahogy az édesapja tette egykor. Donald Trump beiktatásán ő is imádkozott, másrészt – talán innen is emlékezünk rá – Ferenc pápa kijelentéseivel is szembe ment, amikor a pápa arról beszélt, hogy ma nem beszélhetünk vallások közötti harcról. Franklin Graham egyértelműen kijelentette, hogy igenis beszélhetünk.

P.B.: Bizonyítható az evangelikálok politikai befolyása?

M.T.: Igen, egyértelműen. Jó példa erre a mostani amerikai elnökválasztás. Az ABC News szerint az evangelikál szavazók 81%-a Trumpra szavazott, és csak 16%-uk szavazott Clintonra. Állítólag az evangelikálok szavazatát tekintve ez a legmagasabb eredmény, amit elnök valaha elért – legalábbis 2004 óta, amióta létezik ilyen statisztika. Mike Pence-ről, Trump alelnökéről mindenki tudta – maga is büszkén vállalta –, hogy konzervatív keresztyén világnézettel rendelkezik. Egészen konkrétan egy baptista gyökerű evangelikál gyülekezet tagja. Egyébként Pence több helyen is úgy nyilatkozott, hogy egy ország gazdaságát Isten elvei, Isten rendje szerint kell irányítani.

De egyéb dolgokat is lehetne említeni. Például a radikálisabb evangelikálok, akik szinte kivétel nélkül republikánusok, mindig az állami beavatkozások ellen foglaltak állást: elutasították, hogy az állam közvetlenül szabályozza az egészségügy működését, vagy az oktatáspolitikát. Szembementek az „Obamacare” néven emlegetett, Barack Obama elnök által elindított reformmal. A történész Matthew Sutton szerint mindez a végidőkkel kapcsolatos nézetükre is visszavezethető, hiszen az antikrisztust konkrét személyként értelmezik, akit totalitárius politikai vezetőként képzelnek el, aki minden nemzet felett uralomra fog törni. Érdekes, hogy amíg az amerikai evangelikálok közül a feketék úgy képzelik, hogy az antikrisztus egy rasszista politikus személyében ölt majd testet, addig a fehérek az antikrisztus személyét inkább a végidőkbeli általános törvénytelenséghez kötik. Állítólag a fehér népességhez tartozó evangelikálok 58%-a hisz abban, hogy Jézus 2050-ig visszatér. Mindezek tekintetében nem véletlen, hogy az evangelikálok – habár meghatározó az arányuk az egész népességhez viszonyítva – nem örvendenek nagy népszerűségnek.

P.B.: Konkrétan ez mit jelent?

M.T.: Egy 2008-as Gallup felmérés szerint, amely az amerikai lakosság különféle vallásokkal és felekezetekkel kapcsolatos szimpátiáit vizsgálta, az amerikai népesség 39%-a értékelte pozitívan az evangelikálokat, 16%-uk viszont negatívan. Ez nem túl pozitív, ha arra tekintünk, hogy a metodistákat 49%-uk értékeli pozitívan, és csak 4%-uk negatívan. Ugyanez a baptisták esetében 45-10%. Ami feltűnő, hogy ugyanezen felmérés szerint a nem keresztyének 13%-a tekint pozitívan, és 52%-uk negatívan az evangelikál keresztyénekre. Ezt az eredményt nem kell különösebben magyarázni, ha az evangelikálok teológiai konzervativizmusára gondolunk.

2007-ben a Barna Group közzé tett egy az előzőhöz hasonló felmérést, amely arról számolt be, hogy a nem keresztyének 16%-a az USA-ban – a 19 és a 26 éves korosztályhoz tartozók közül – a keresztyénséggel kapcsolatban pozitív asszociációkkal rendelkezik. Az evangelikál keresztyénséggel kapcsolatban azonban ez a szám 3%-ra csökken. Azért ez elég jelentős. Ugyanakkor a felmérés elárulja, hogy az a fogalom, hogy „evangelikál”, gyakorlatilag tisztázatlan. Sokan gondolják, hogy egy bizonyos ideológiával rendelkező politikai aktivistákat jelöl, de a specifikus teológiai meggyőződéseiket nem ismerik.

P. B.: Vannak balos evangelikálok is?

M.T.: Igen, az evangelikalizmusnak van egy „bal szárnya” is. Kevésbé szervezett, és kevésbé volt a múltban sikeres a politikai befolyása. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre nagyobb befolyásra tettek szert az USA-ban. Ennek egyik oka az, hogy a nagy, széles körben ismert jobboldali, konzervatív prédikátorok megöregedtek vagy elhunytak. A másik ok az, hogy az újabb teológusnemzedék már egy másik generációhoz tartozik. Egyszerűen toleránsabbak és nyitottabbak, mint a korábbi nemzedékek képviselői. Az evangelikál teológiát képviselő teológusok újabb nemzedékei között egyre többen vannak tehát olyanok, akiket baloldali politikai orientáció jellemez.

Egyébként egy nagyon érdekes csoportosulásról beszélünk: olyan keresztyének, akik teológiai meggyőződéseik alapján inkább tekinthetők evangelikálnak, mint liberálisoknak, tehát teológiai értelemben konzervatívok. Ugyanakkor olyan témákat illetően, mint a szociálpolitika, békepolitika, emberi és polgári jogok, egyértelműen baloldali nézőpontot képviselnek, és politikailag is aktívak.

P.B.: Léteznek –e olyan szervezetek, amelyeket az evangelikalizmus bal szárnyához sorolhatunk?

M.T.: Ide sorolható az ún. Evangelical environmentalism, vagyis az evangelikál környezetvédelmi mozgalom az USA-ban, amely az embernek a teremtés megőrzésével és megművelésével kapcsolatos mandátumát hangsúlyozza. Tulajdonképpen egy teológiai meggyőződésekre épülő környezetvédelmi kezdeményezésről van szó. Ez azért érdekes, mert a Pew Research Center által végzett felmérés szerint a fehér evangelikálok 31%-a nem hisz a földet és az éghajlatot érintő felmelegedésben.

Az ún. Evangelical Climate Initiative egy hasonló evangelikál kezdeményezés, amely az emberi beavatkozásra visszavezethető klímaváltozás veszélyeire, illetve a klímaváltozás már tapasztalható következményeire szeretné felhívni a figyelmet. A mozgalomban résztvevők hangsúlyozzák, hogy a klímaváltozás következményei a legszegényebbeket érintik a leginkább. Felhívnak mindenkit – főleg a döntéshozókat –, hogy mindent tegyenek meg a klímaváltozás lassításáért, és azért, hogy a szegényeket ebben a helyzetben segítség, támogassák.

P.B.: Tudsz mondani egy meghatározó nevet, aki jellemző alakja az evangelikalizmus bal szárnyának?

M.T.: Jim Wallis lelkész, könyvszerző az egyik prominens képviselője. Ő az alapítója és vezetője a Sojourners magazinnak. Ez a magazin a hasonló nevet viselő Sojourners community-ből, közösségből nőtt ki. Ezt a közösséget a Trinity Evangelical Divinity School tanulóinak egy csoportja alkotta. Célkitűzésük az volt, hogy a klasszikus protestáns hittartalmakban választ találjanak a szociális krízis által felvetett problémákra. Egyrészt tehát – teológiai irányultságukat tekintve – konzervatív evangelikálok, másrészt a társadalmi aktivitásuk, szociális téren való elkötelezettségük a baloldali eszmeiséget tükrözi vissza. A többi evangelikától így például abban különböznek, hogy a militarizmust elutasítják, illetve támogatnak minden olyan politikai intézkedést, beavatkozást, amely a szegények felzárkóztatását elősegíti. Különösen nagy érzékenységet tanúsítanak a harmadik világbeliek iránt, elutasítják ezen országok természeti kincseinek szemérmetlen kiaknázását. Ugyanakkor egyéb kérdésékben ugyanazt képviselik, mint a többi evangelikál, például az abortuszt ugyanúgy elutasítják. Ha röviden össze akarnánk foglalni a főbb célkitűzéseiket, akkor azt mondhatjuk, hogy az ökonómiai téren megnyilvánuló igazságosságot szeretnék megvalósítani.

Jim Wallis legutóbbi kötetének a címe egyébként kifejezően ábrázolja a „balos” evangelikálok nézetrendszerét, nevezetesen, hogy ha keresztyén politikáról beszélünk, akkor nem működnek a kasszikus jelzők, „jobb” vagy „bal.” A kötet címe: „God’s Politics: Why the Right Gets It Wrong and the Left Doesn’t Get It.” Innen nézve érthető, hogy Jim Wallis Barack Obama tanácsadója volt.

Mindenesetre Wallis egy elég megkérdőjelezhető képviselője az evangelikalizmusnak: a homoszexualitásról, azonos neműek között köttetett házasságokról egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. 2008-ban például úgy nyilatkozott, hogy a házasság fogalmának bibliai értelmezése egyértelmű, és ezen nem lehet változtatni, tehát nem lehet „gender semleges”, továbbá hogy soha nem adná az áldását ilyen házasságokra. 2013-ban azonban már arról beszélt, hogy meg kell próbálni valahogy integrálni a házasság fogalmába az azonos neműek élethosszig tartó kapcsolatát. A homoszexualitás kérdését pedig úgy próbálta relativizálni, hogy a jól ismert kártyát húzta elő: azt mondta, Jézus nem beszélt erről a kérdésről, az egész Bibliában pedig csak tizenkét vers érinti a témát, de azoknál is figyelembe kell venni a kontextust. Ezzel szemben – hangsúlyozta – ezernyi vers említi a szegénységet, de nem látja, hogy nagyon tematizálnák. Más témákban teljesen a mainstream evangelikál vonalat képviseli. Például szerinte az életet minden lehetséges eszközzel védeni kell, de anélkül, hogy az abortuszt kriminalizálnánk. A nők abortuszhoz való jogát nem vitatná el, ugyanakkor az olyan lehetőségeket, mind az adoptálás, megkönnyítené. Láthatjuk, hogy ez inkább amolyan középutas evangelikalizmus.

P.B.: Léteznek-e egyéb ágai az evangelikalizmusnak?

M.T.: Igen, például az ún. új evangelikalizmus. Azok az evangelikálok, akiknek nem tetszett, hogy a konzervatív keresztyének szoros kapcsolatot ápolnak az USA-ban a politikai jobboldallal, tehát a republikánus párttal, másrészt fájlalták azt, hogy bizonyos témákat, legalábbis szerintük, túlhangsúlyoznak, mint pl. a homoszexualitás kérdését, új irányt kerestek. Marcia Pally, amerikai kultúrtörténész és nyelvész, aki behatóan foglalkozott az amerikai és a német evangelikalizmussal, külön írt egy kötetet az új evangelikalizmusról. Pally a kutatásai, illetve 2010-es közvélemény kutatások alapján arra következtet, hogy az evangelikálok körülbelül egyharmada szimpatizál a republikánusokkal, a demokratákkal, vagy a függetlenekkel. Sok keresztyén viszont, akik eddig – legfőképp az abortusz ellenességük miatt – a republikánusokra szavaztak, átpártolt a demokratákhoz, mert ők meg a szegénység felszámolásáért küzdenek, és így – gondolják ők – az abortuszt is minimalizálni lehet, hiszen a szegénység kedvez az abortuszok magas számának. Pally becslései szerint az új evangelikálok szolidárisak a bevándorlókkal és amellett vannak, hogy legálissá váljon az ott tartózkodásuk, emellett nem akarják őket asszimilációra kényszeríteni. Politikailag nem is annyira motiváltak. A társadalom formálására ugyan van igény bennünk, de nem a politikai fősodorral, vagy a pártpolitikával szövetkezve.

A dominiumra, hatalomra való törekvést elutasítják. Az új evangelikáloknál a szegényekkel való közösségvállalás és szolidaritás áll az előtérben, de ez érthető is, hiszen az evangelikálok (nem csak a baloldali szárnyuk), erősen hangsúlyozzák az egyház és az állam szétválasztását. Számukra nem lényeges az iskolai imádság, így nem is veszik zokon ennek tiltását, és az sem tartozik a prioritásaik közé, hogy a kreacionizmus tananyag legyen az iskolákban.

Míg az evangelikalizmus jobboldali szárnya számára a politika megfelelő eszköz lehet arra, hogy a társadalmat a bibliai értékek szerint formálják át, addig az új evangelikálok rossz szájízzel tekintenek a politikára: sokszor az evangelikalizmust okolják az USA-ra oly jellemző nacionalista és politikai „bálványimádásért.” Az új evangelikalizmushoz lehetne sorolni – talán leghíresebb képviselője – az újságíró Philip Yancey-t.

P.B.: Tehát az evangelikalizmusnak ez a két/három szárnya létezik jelenleg?

M.T.: Igen, de azért jóval jelentősebb a politikai jobbhoz kapcsolódó ága – még mindig. Marcia Pally szerint számos olyan csoportosulás létezik, amely átjárást képez az evangelikalizmus irányzatai között. A fejlődő országokban, illetve a harmadik világ országaiban politikai és szociális téren inkább tekinthetők „baloldali” érdekeltségűeknek, hiszen harcolnak a szociális igazságosságért, a szegénység felszámolásáért stb. Azonban olyan társadalmi-politikai témákat illetően, mint a házasság, vagy homoszexualitás, továbbra is határozottan konzervatív állásponton vannak.

P.B.: Hogyan lehetne összefoglalni az evangelikalizmus politikai preferenciáit? Az általad vázolt nézetek között mi a közös nevező?

M.T.: Jól látszik, hogy helyzettől függően lehetnek inkább a politikai jobb, vagy a politikai bal támogatói. Mivel hagyományosan a jobboldal tűzi zászlajára a konzervatív értékeket, ezért természetes, hogy a legtöbbször – ahogy például hagyományosan az USA-ban – a politikai jobboldalt támogatják; ez egyértelmű, ha olyan kérdésekre tekintünk, mint a házasság intézménye, illetve ennek átértelmezésére irányuló kezdeményezések. Ugyanakkor olyan országokban, melyek messze van még a „jóléti társadalom” eszményétől, és így bizonyos kérdéseket nem is artikulálnak, például a házasság intézményét még nem érik támadások, ott azokra a neuralgikus pontokra fókuszálnak, amelyek leginkább jellemzik a társadalmat, mint pl. a szegénység. Ez viszont hagyományosan baloldali orientációt feltételez.

P.B.: És ha a magyar helyzetet nézzük?

M.T.: Magyarország, illetve tágabb értelemben Kelet-Európa sajátos helyzetben van. Egyrészt a népegyházakban – a lutheránus vagy a református egyházban – nagy a diverzitás a teológiai irányultságot illetően. A lutheránus egyházban, vagy a reformátusok között, akik „evangelikálnak” nevezhető teológiát képviselnek, vallanak, inkább hitvallásosnak neveznék magukat, vagy egyszerűen konzervatívoknak. Akik nem szimpatizálnak velük, rájuk ragasztják a fundamentalista jelzőt, de ők maguknak nincsen kiforott „evangelikál öntudatuk”, vagy csak keveseknek, bár ebben talán elindult egy lassú változás. Egyébként a szociálpolitikát illetően egyértelműen konzervatív eszméket követnek, és jelenleg ezeket – gondoljunk a házasság intézményére és a családra – leginkább a politikai jobboldal képviseli. Viszont a hazai konzervatív keresztyének számára nem prioritás olyan szinten, mint mondjuk az USA-ban, az egyház és az állam szétválasztása. A hazai konzervatív keresztyének nem ágálnak a közvetlen állami beavatkozások ellen, már ami a piac szabályozását érinti. Az USA-ban éppen ellenkezőleg. Hazai viszonyok között a piac „szabadon hagyása” a liberalizmussal összeboruló baloldal sajátja lett. A lényeg: nálunk ugyanúgy megvannak a teológiai meggyőződésből fakadó politikai preferenciák, de az eltérő történelmi helyzetünkből fakadóan az állam szerepe mindezen értékek megvalósításában eltérő.

Egyébként – és ez számomra is meglepő volt – az amerikai elnökválasztás kapcsán kirajzolódott itthon is egy ellentét a jobbos és a balos evangelikálok között. Ismerek több konzervatív világképpel rendelkező, konzervatív teológiát valló keresztyént, akik inkább Clintonnal szimpatizáltak, mert idegesítette őket a republikánus jelölt hanghordozása, tónusa, céljai, irányultsága.

De menjünk tovább: ne felejtsük el, hogy ott vannak még a kisegyházak, illetve szabad evangéliumi gyülekezetek is. Nos az „evangelikál” öntudat még itt sem kiforrott, bár teológiai értelemben felvállaltan konzervatívok. Azonban van egy nagy hiányosságuk: saját köreikben mozognak, és nem igazán lépnek ki a nyilvánosság elé. Ugyan konzervatívok a tanítás terén, de testületileg nem lépnének fel a konzervatív ideológiájuk érvényesítése érdekében. Nem igazán vállalnak konfrontációt. Nem akarják befolyásolni a politikát, nem akarnak rá hatni. Nyilván az ő elsődleges céljuk, hogy meghatározzák az identitásukat a többi kisebb közösséggel szemben, és nem az, hogy felekezeteken átívelően, vagy akár felekezetekkel összefogva harcoljanak a keresztyén értékek társadalmi érvényesítéséért. Sőt, sokszor éppen azért nem lépnek fel bizonyos ügyek mentén, mert a népegyházak megteszik, és ők általában a népegyházakkal szemben pozícionáljak magukat. Azt mondják: „ha ők összefonódnak a politikával, akkor mi azért sem.” Csak hogy ez a dacos mentalitás a konzervatív keresztyénség hazai érdekérvényesítését gyengíti. Reméljük ez a jövőben változni fog!

P.B.: köszönöm a beszélgetést!

AZ INTERJÚBAN ELŐFORDULÓ UTALÁSOK, IRODALMAK

Marcia Pally: Die hintergründige Religion: Der Einfluß des Evangelikalismus auf die US-amerikanische Politik.

James Dobson magyarul megjelent művei: http://goodnews.hu/kereses_eredmenye.php?keywords=james+dobson

Matthew Sutton: American Apocalypse: A History of Modern Evangelicalism. Belknap Press of Harvard University Press 2014.

Daniel Silliman: Why millions of Christians oppose Obamacare and civil rights. In: Salon, 11. Dezember 2014, online: http://www.salon.com/2014/12/10/why_millions_of_christian_evangelicals_oppose_obamacare_and_civil_rights_partner/?utm_source=facebook&utm_medium=socialflow

2008-as Gallup felmérés, amely az amerikaiak különféle vallási csoportosulásokkal kapcsolatos viszonyulását vizsgálta: http://www.gallup.com/poll/106516/Americans-NetPositive-View-US-Catholics.aspx

A Barna-Group tanulmánya az újabb generációk keresztyénekkel kapcsolatos véleményéről, nézeteiről: https://www.barna.com/research/a-new-generation-expresses-its-skepticism-and-frustration-with-christianity/

A The Guardian cikke az evangelikálok balra tolódásáról: https://www.theguardian.com/world/2008/feb/08/religion.usa

Evangelical Climate Initiative: http://www.christiansandclimate.org/

Jim Wallis: God’s Politics: Why the Right Gets It Wrong and the Left Doesn’t Get It / https://www.amazon.de/Gods-Politics-Right-Wrong-Doesnt/dp/B00NTOQ51C/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1494941009&sr=8-1&keywords=God%27s+politics+wallis

Marcia Pally: Die Neuen Evangelikalen. Berlin University Press, Berlin 2010 / https://www.amazon.de/Die-Neuen-Evangelikalen-den-Freiheitsgewinne/dp/3940432938/ref=sr_1_fkmr0_2?ie=UTF8&qid=1494941149&sr=8-2-fkmr0&keywords=der+neuen+evangelikalen

Ez is érdekelhet

Menekülés – zsákutcába / Az exvangelikalizmus és az exvangelikálok
Mi, magyar református evangelikálok – az Evangelikál Csoport Egyesület református tagjai és a Magyarországi Református Egyház
Tim Challies: Az evangelikalizmus határai (a miszticizmus és az evangelikalizmus)
Dr. Martyn Lloyd-Jones: Az evangelikál és a misztikus út – azonosságok és eltérések

Hozzászólás írása