A II. Teológusok párbeszédben konferencia
Az evangelikál csoportot olyan fiatal teológusok alkotják – főként a baptista, evangélikus, pünkösdi, református egyházakból -, akik az evangelikalizmus és/vagy a protestáns ortodoxia szellemében szeretnének teologizálni.
A csoport évente kétszer szervezi meg a Teológusok Párbeszédben konferenciáját. A legutóbbi 2016. november 5-én volt a Görbe Bögre Kávézóban.
Ez lényegében egy vitakonferencia. A cél nem a másik meggyőzése, hanem a közös tanulás, gondolkozás volt.
Már az elején éreztem a szeretetet, abból, ahogyan a szervezők fogadtak.
A program egy 15 perces áhítattal kezdődött, amit Békefi Bálint tartott. Ő a Budapesti Golgota Gyülekezet tagja, és a Pünkösdi Teológiai Főiskola hallgatója. Az Efézus 4:1-6 terjedő igeversek alapján arról beszélt, hogy mindannyian egy test vagyunk, Krisztus teste, akiket Jézus Krisztus drága áron vásárolt meg a golgotai kereszt által. Vajon megnyilvánul-e a hétköznapi életben, hogy Istenhez tartozunk? Mennyire éljük meg az Istennel való kapcsolatunkat naponként? Többek között ezek a kérdések is elhangzottak az áhítat során.
Márkus Tamás András a Károli Gáspár Református Egyetem lelkésze az evangelikal.hu weboldalt mutatta be. Röviden szólt arról is, hogy először fel kell ismernünk, aztán el kell ismernünk, hogy a Biblia tévedhetetlen, azt egyedül Isten Szentlelke ihlette, s így keletkezett, abban minden szó „igaz és ámen.”
Muzslai Bízik Bencze a Teológusok párbeszédben konferenciasorozatot mutatta be. Kiemelte, hogy e konferencia sokáig csak álom volt, de az Úrnak hála, sikerült kivitelezni számos buzgó és szolgálatkész testvérrel.
Fabiny Tibor evangélikus professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika intézetének és a Hermeneutikai Kutatóközpont vezetője az Evangéliumiság és Fundamentalizmus hermeneutikai különbségeiről szólt. Szerinte mérvadóan fontos, hogy úgynevezett „evangéliumi nyitottság” legyen jellemző ránk.
Márkus Tamás András előadásának a címe: „Egy református teológus a karizmákról és a lélekkeresztségről a 80-es években” volt. Ahogy elmondta az Isten Lelke általi erővel való felhatalmazásra van szükségünk, hogy az Úr megdicsőüljön általunk.
Ebédszünet után Muzslai Gábor és Etelka következtek, akik már 31 éve házasok és 32 éve követik Jézust. Ők a 2=1 Nemzetközi Házasmisszió magyarországi vezetői.
Előadásuk aktuális volt, mely után fórumbeszélgetés következett. A házasság, mint szövetség és az Egy-test kapcsolat kérdését boncolgatták a Biblia alapján. Beszéltek arról, hogy fontos szövetségben gondolkodni, ahogy Isten is szövetségben gondolkodik. Különleges, csodás ajándék a házasság, de csak az Úrtól jövő házasság lehet igazán értékes és maradandó.
Chiciudean Miklós a Soli Deo Gloria – Reformált Baptista Gyülekezet lelkipásztora, a Puritánok etikájáról tartott egy színvonalas, lelkileg építő előadást. Hangoztatta, hogy vissza kell térni a forráshoz, ahogy a reformáció kezdetén ez megvalósulhatott. A puritánok komoly istenfélő emberek voltak, akik egyedül a Szentírásra támaszkodtak és az jellemezte hétköznapi életüket is.
Ármay-Szabó Ádám a Baptista Teológiai Akadémián végzett, jelenleg az Apológia Kutatóközpont munkatársa és a Budapesti Golgota Keresztény Gyülekezet tagja Semper-Virgo – Mária örök szüzességének kérdéséről tartott egy figyelemfelkeltő előadást. Ádámnak régebben feltűnt, hogy nincs magyar nyelven Máriáról szóló protestáns összefoglalás és így elkezdett ezzel komolyabban is foglalkozni.
Szabó László az Újpest-Belsővárosi Református Gyülekezet ifjúsági lelkésze beszélt arról a kérdésről, hogy Kikért halt meg Krisztus? Bemutatta a korlátozott kiengesztelés tanát.
Hamarics Bianka, aki tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakán végzi, előadásában A vallásszabadság jogai Magyarországon 1895-től 2011-ig beszélt. Közössége a Soli Deo Gloria – Reformált Baptista Gyülekezet.
Halász Zsolt, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karán szerzett diplomát Protestáns teológusként, jelenleg doktorandusz a KRE-HTK-án. Ő Zebedeus fiai és a személyes dicsőségkeresésről szólt. Kiemelte, hogy minden hatalom Isten kezében van, s ő tehet csak valakit vezetővé. Ez nem az emberek feladata.
Végül Nagy Gergely tartotta meg előadását, aki jelenleg a Budapest-Zuglói Református Egyházközségben hitoktató és helyettes lelkész. Ezen az estén a Valóban a végidőket éljük? című kérdésre kereste a válaszokat a Szentírás alapján.
Összességében áldott, sokrétű, és lelkileg feltöltő alkalom volt ez a nap. Jobban megérthettük, mennyire fontos, hogy egy szívvel és lélekkel kövessük Jézus Krisztust, és szolgáljunk neki az Ő dicsőségére és sok ember megmenekülésére.
A Teológusok Párbeszédben következő konferenciája április 1-jén lesz, Fóton. A részletekkel kapcsolatban Muzslai-Bízik Benczénél vagy Márkus Tamásnál lehet érdeklődni.
Sápi Máté és Muzslai-Bízik Bencze
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
