6
jún
2015

Biblia érvek a teremtés 24 órás napjaival szemben

(Justin Taylor 2015. január 28-án megjelent írásának magyar fordítását adjuk közre.)

R. C. Sproul, a Szentírás tévedhetetlenségéről szóló első Chicago-i állásfoglalás előterjesztője (Chicago Statement of Biblical Inerrancy) egyszer azt mondta: „Amikor megkérdez valaki arról, hogy szerintem mennyi idős a föld, azt mondom neki, hogy nem tudom – mivel tényleg nem tudom.”

A fiatal föld mellett érvelő kreacionisták gyakori érvelése (vagy utalásai) ellenére a Szentírás sehol nem tanít konkrétan a föld koráról.

Ez a nézet inkább egy következtetés hitünk azon elemeinek összevetéséből, mint például (1) az 1Mózes 1,1 nem a teremtés tulajdonképpeni aktusa, hanem sokkal inkább egy összefoglalása, illetve fejléce az 1Mózes 1,2-2,3 szakasznak; (2) az 1Mózes 1,2-től 2,3-ig terjedő szakaszban olvasható teremtés hete utal magára a teremtés aktusára; (3) a teremtés hetének minden „napja” (Héberül: jóm) 24 órás periódusokra utal (ezt erősíti meg a 2Mózes 20,11 kijelentése); (4) egy öreg föld elmélet geológiája szükségszerűen maga után vonja a makroevolúciót, ember és állat halálát a bűneset előtt – mindkettővel ellentmondva a Szentírás állításának; végül pedig (5) a föld kora megközelíthetően visszakövetkeztethető az 1Mózes genealógiai idő-megjelöléseiből.

Ez az öt pont mind igaz lehet, ugyanakkor úgy gondolom, sokat segít, ha megértjük: a „Milyen idős a föld?” kérdést nem válaszolja meg közvetlenül a Szentírás, hanem inkább a fenti öt pont alapján következtetünk rá.

Általában azt gondoljuk, hogy a Szentírásnak ilyen módon törénő „egyszerű olvasata” olyan nyilvánvalóan tiszta és igaz, hogy csak azok kételkednek benne, akikre Charles Darwin és neo-darwiniánus követői hatottak. Sokszor halljuk, hogy senki nem kételkedett ebben az olvasatban Darwinig. (Erre azonban az ókori rabbiktól kezdve Ágostonon keresztül B. B. Warfield-ig találunk ellenpéldát – de ez már egy másik tanulmány tárgyát képezi.)

Korunk konzervatív köreinek egy részét meglepetésként érheti, hogy hitvalló őseink nagyjai közül sem volt mindenki meggyőződve erről az értelmezésről.

  • Az V. század elején író Ágoston megjegyzi: „Hogy milyen napok voltak ezek, azt rendkívül nehéz, talán lehetetlen is megállapítani.” (Isten városáról, 11.7)
  • J. Gresham Machen (1881-1937), a teológiai liberalizmusról írt legjobb XX. századi kritika megfogalmazója azt írta: „Természetesen nem szükséges azt gondolnunk, hogy a Biblia első fejezetében tárgyalt hat nap 24 órás hat nap legyen.”
  • Edward J. Young ószövetség-kutató (1907-1968), a tévedhetetlenség harcos védelmezője azt mondta a teremtés napjainak hosszával kapcsolatban: „Ez egy olyan kérdés, melyre nehéz válaszolni. Nem hiányoznak azok az utalások sem, hogy hosszabbak lehettek, mint az általunk ismert napok, a Szentírás maga azonban nem beszél olyan tisztán erről, mint ahogy azt egyesek szeretnék.”
  • Carl F. H. Henry (1913-2003), egyike a huszadik század második fele legfontosabb teológusainak, a Szentírás világosságának és tekintélyének védelmezője így érvel: „A tévedhetetlen Bibliában való hit nem a föld koraiságán vagy régiségén nyugszik. […] A Biblia nem feltételezi a hat szó szerinti 24 órás teremtés-napot az 1Mózes 1-2 alapján. […] Alaptalan azt gondolnunk, hogy az huszonnégy-órás napokról szólna, vagy azokra utalna.”
  • Gleason Archer ószövetség-kutató és hebraista (1916-2004), a tévedhetetlenség szószólója írta: „A belső bizonyítékok alapján ezen író meggyőződése, hogy a jóm nem jelenthetett a Genezisben a héber szerző számára szó szerinti huszonnégy-órás napot.”

Úgy látom, néhány nagyon jó szövegbeli érv – maga a teremtés leírása is – megkérdőjelezi azt az exegézist, mely szigorúan 24 órás periódusoknak tekinti a napokat. Olyan bizonyos vagyok erről, mint amilyen bizonyos vagyok Krisztus feltámadásában? Semmiképp sem. Ugyanakkor attól félek, hogy az egyház egyes részeiben „védőfalat húztunk a Tóra köré”, attól félve, hogy a fiatal föld dogmatikájának bármelyik aspektusát is megkérdőjelezve megnyitjuk az ajtót a liberalizmus előtt. A tévedhetetlenség fenti védelmezői mutatják, hogy nem erről van szó. A sola Scriptura iránti szenvedélyünk pedig megadja számunkra azt az alázatot és hajlandóságot, hogy újra visszamenjünk a szöveghez, és megnézzük, hogy valójában miről is van szó.

Következzenek tehát néhány rövid vázlatpontban a fiatal föld exegézisét megkérdőjelező bibliai érvek.

1. Az 1Mózes 1,1 a semmiből való teremtés tulajdonképpeni aktusát írja le, nem pedig fejléc, vagy összefoglalás

Az 1Mózes 1,1 elmondja nekünk, hogy „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” [RÚF – a ford.]

Ez nem a következő elbeszélés címe, vagy összefoglalása. Sokkal inkább ez egy háttérinformáció, mely leírja, hogy jött létre a világegyetem.

Az 1Mózes 1,1-ben szereplő „teremtette” perfektumban áll, s mikor a héber elbeszélés egy perfektumban szereplő igét használ egy egység kezdetén, akkor általában ezzel egy olyan eseményt ír le, mely megelőzi a fő cselekményt (lásd még: 1Mózes 16,1; 22,1; 24,1).

Ezenkívül az 1Mózes 1,2 elején szereplő héber kötőszó is támogatja ezt az olvasatot.

Ha az 1Mózes 1,1 csupán egy cím, vagy összefoglalás, akkor a Genezis nem tanítja a semmiből való teremtést. Azt gondolom azonban, hogy az 1Mózes 1,1 az „ég és a föld” teremtésének tulajdonképpeni aktusát írja le (merizmosz a világmindenség totalitásának érzékeltetésére – hasonlóan a „magasság és mélység”, „kelet és nyugat”, „felkelés és leülés”, „látott és nem látott” kifejezésekhez). [A merizmosz retorikai eszköz, mely részek, ellentétek megjelölésével fejezi ki az egészt – a ford.] Az 1Mózes 1,1 leírja minden „láthatónak és láthatatlannak” teremtését (Kol 1,16), az 1Mózes 1,2 és következő versekkel a „láthatóra” összpontosítva.

Láthatjuk, hogy a teremtés aktusa utáni elbeszélés (1Mózes 1,3-2,3) lényege a föld megalkotása és előkészítése annak lakosai számára. Gondosan rendszerezett struktúrával és tartalommal találkozunk.

Hely, kialakulás, elkülönítés: 1. Világosság és sötétség; 2. Vizek és égbolt; 3. Szárazföld

Lakosok, betöltés, sokasodás: 4. Nappal és éjjel fényei; 5. Halak és madarak; 6. Állatok és emberek

2. A föld, a sötétség és a vizek az „első nap” előtt teremtettek

Az 1Mózes 1,1 szerint Isten megteremti az „eget és a földet”. (A Jóel 3,15-16-ban azt látjuk, hogy az égbolt magába foglalja a napot, a holdat és a csillagokat is.) Azután az 1Mózes 1,2 elmondja, hogy a megteremtett föld kietlen és puszta, hogy sötétség borítja a vizeket, és hogy a Lélek lebeg felette.

Ha az 1Mózes 1,1 nem a teremtés aktusa, akkor honnan származik az a föld, a sötétség és a vizek, melyekre az 1Mózes 1,2 utal Isten első rendelkezése előtt? Továbbá, ha a napot a negyedik napon teremtette (1Mózes 1,16), miért jelenik meg a világosság már az 1Mózes 1,3-ban?

Érdemes megjegyeznünk, hogy a héberben külön szó létezik a teremtés [„create” – a ford.] és az elkészítés [„make” – a ford.] kifejezésére. Amikor a héber a „legyen” szót használja abban a mondatban, hogy „Maradjon velünk, Uram, szereteted” [RÚF – a ford.] (Zsoltárok 33,22; lásd még: Zsoltárok 90,17; 119,76), nyilvánvalóan nem arra irányul ez a kérés, hogy Isten szeretete a kezdetét vegye [„begin to exist” – a ford.], hanem inkább hogy egy bizonyos irányba működjön. Ugyanígy, ha a nap, hold, csillagok és világító testek is már megteremtettek az 1Mózes 1,1-ben, akkor az 1Mózes 1,13.14.16-ban kifejezetten egy funkcióra lettek elkészítve, illetve kijelölve – arra tudniillik, hogy jelezzék az istentisztelet elkészített idejét az ember naptárában.

3. A hetedik „nap” nem 24 óráig tart

Az 1Mózes 2,2-3-ból megtudjuk, hogy „A hetedik napra [jóm] elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon [jóm] egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot [jóm], és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.” [RÚF – a ford.] Meg kell kérdeznünk: vajon Isten teremtésből való „megpihenése” csak 24 órás periódusra korlátozódott? Éppen ellenkezőleg, a 95. zsoltár és a Zsidókhoz írt levél 4. része azt tanítja, hogy Isten szombatja (nyugalma) „megmarad”, és mi ebbe léphetünk be, vagy éppen az ebbe való belépésben akadályoztatunk meg.

Miles Van Pelt megfigyelése szerint:

Isten munkája és megpihenése a teremtés hetében a szombatnapra való megemlékezés parancsának mintája a 2Mózes 20,11-ben. Isten népének dolgoznia kell hat napig (2Mózes 20,9), azután pedig pihennie kell a hetedik napon (2Mózes 20,10). Ha tehát fenntartható, hogy Isten hetedik napi megpihenése a Genezis 2-ben túlnyúlik az egyetlen napon, akkor az Isten pihenésének „napja” és a mi megfigyelhető „napunk” közötti összefüggés analogikus, nem pedig identikus. Más szavakkal, ha a hetedik nap egy véget nem érő nap, mely még mindig folyamatban van, akkor a mi hetenkénti megállapításunk erre a napra nézve időben nem azonosítható Isten napjával. Ugyanígy nincs okunk azt állítani, hogy ugyanez ne lenne érvényes a megelőző hat napra is, különösen akkor, ha az 1Mózes 1 és 2 belső exegetikai bizonyítéka ezt a tényt támasztja alá.”

4. Az 1Mózes 2,4 „napja” nem lehet 24 órás

A „hetedik nap” analógiás (azaz a 24 órás naphoz hasonló, de vele nem identikus) használata után, a következő versben (1Mózes 2,4) azt olvassuk: „Ez az ég és a föld teremtésének története. Amikor [„azon a napon” – a ford.] az Úristen a földet és az eget megalkotta…” [RÚF – a ford.]

A vers pontos jelentése vitatott. Ha hisszük, hogy a Biblia nem mond ellent önmagának, világosnak tűnik, hogy ez a „nap” (egyes számban) – melyben a teremtés eseményei (többesszámú „eredetei” [a RÚF-ban:„története” – a ford.]) történnek – nem utalhat egy huszonnégy-órás periódusra. Valójában nem is lehet összefüggésben egyik teremtési nappal sem, hanem inkább egy utalás magára a teremtés aktusára (1Mózes 1,1), vagy pedig egy hosszabb folyamatra, a lakható föld kialakítására és elrendezésére utaló összefoglalás (1Mózes 2,2kk). A jóm használata mindkét esetben fejtörést okoz azoknak, akik szerint a „fiatal föld” exegézise az egyetlen olyan magyarázat, mely a Genezis nyitó fejezeteit szó szerint veszi.

A 24 órás nézet védelmezői elismerik, hogy a jóm többet jelenthet egy naptári napnál, sokszor azonban azt tartják, hogy a „[számozott] jóm” (pl. első nap) mindig, kivétel nélkül 24 órás napra utal a héber Bibliában. Ez ugyanakkor nem igaz. Nemcsak a kánon többi része árulkodik arról, hogy a „hetedik nap” nem azonos 24 órával, hanem a Hóseás 6,2 („harmadik nap”) is láthatóan analógiás úton használja a szót, kifejezetten nem egy 24 órás periódusra értve azt.

5. Az 1Mózes 2,5-6 magyarázata egy naptári napnál többet feltételez

Mark Futato „Because It Had Rained” [„Amiért esett az eső” – a ford.] című tanulmányában (első és második rész) az 1Mózes 2,5-7 logikáját magyarázza, és megmutatja szerepét az ószövetségi szövetség-teológiában.

Futato kettős problémát lát ebben a szakaszban, kettős okot és kettős megoldást.

Mi a kettős probléma?

  1. Nincs még természetes növényzet a földön.
  2. Termesztett növényzet sem hajtott ki még.

Mi a probléma kettős oka?

  1. Nem küldött az Úr esőt a földre.
  2. Nem volt ember, aki művelje a földet.

Mi a probléma kettős megoldása?

  1. Isten esőfelhőket keltett a földből és a vízből a föld egész felszínén.
  2. Az Úr földművelő embert formált.

Figyeljük meg, miért nem voltak cserjék és kisebb növények a kertben: mert még „nem esett az eső”. A növényzet hiányára adott megoldás az általános gondviselés. Ha azonban a hatodik nap 24 órás periódus, nem sok értelme van ennek a magyarázatnak. A szöveg a szavak szintjén feltételezi az évszakokat és az esőzési időszakokat, az idő egy hosszabb szakaszát ez alatt a „nap” [jóm] alatt, melyen Isten az embert megformálta. Ez nem azt jelenti, hogy a szöveg évezredekre, vagy évszázadokra utal. Inkább csak annyit jelent: nagyon kétséges, hogy 24 órás periódusokra gondol.

Mit ért tehát Isten az 1Mózes 1 „napjai” alatt?

Menjünk vissza a „hetedik naphoz”. A 2Mózes 31,17 szerint a hetedik napon Isten „megnyugodott és megpihent” [RÚF – a ford.]. Miért lenne szüksége egy mindenható és fáradhatatlan Istennek a „pihenésre”? Ugyanez a héber szó fejezi ki a hosszú fáradozás utáni lélegzetvételt (2Mózes 23,12; 2Sámuel 16,14). Azért nem helytelen azt mondanunk, hogy Isten megpihent, amiért azt sem helytelenül mondjuk, hogy Isten lélegzik, lebeg, fazekashoz hasonló, kertet művel, keres, kérdez, lejön, stb. – ezeket a képeket mind használja a Genezis Istenre. Isten számunkra adott kijelentése analogikus (nem teljesen identikus, de nem is teljesen különböző), és antropomorfikus (a mi szemszögünkhöz alkalmazkodva és abból kommunikálva olyan kifejezésekkel, amelyeket megértünk).

Azt szeretné tehát Isten, hogy a „napokat” a fejünkben helyettesítsük „évmilliókkal”, vagy „korokkal”? Nem.

Azt szeretné, hogy pontos időbeli egységekre gondoljunk, pontosan 24 órára, mely alatt a föld tengelye körül körbefordul? Nem.

Azt szeretné, hogy a héber munkanapra gondoljunk? Igen, analogikus és antropomorfikus értelemben. Csakhogy a „hetedik nap” az átlagos naptári napot juttatja eszünkbe (még ha az valójában nem is 24 órás periódus), így a másik „hat napot” is így olvassuk.

Ebben hitt a nagy református teológus, Herman Bavinck (1854-1921): „A teremtés napjai Isten munkanapjai. Hat alkalommal visszatért és megújította munkáját, mellyel az egész földet elkészítette.”

E mellett állt ki a presbiteriánus teológus, W. G. T. Shedd (1820-1894) is:

Az ember hetének hét napja az isteni hét hét napjának másolata. A »nap által elválasztott napok« az »Isten által elválasztott napok« képei.

Ez összhangban van a Biblia általános kifejezésmódjával. Az emberi az isteni másolata, nem az isteni másolata az emberinek. Az emberi atyaság és fiúság véges másolata a Szentháromság atyaságának és fiúságának. Az emberi igazság, jóság, szentség, kegyelem, stb. a megfelelő isteni minőségek „utánzata”.

Az ember hetedik napi pihenésének magyarázata az, hogy Isten megpihent a teremtés hetedik napján (2Mózes 20,11). Ez azonban nem azt bizonyítja, hogy az isteni megpihenés csupán huszonnégy óráig tartott. Az a tény is mutatja, hogy az isteninek csak másolata az emberi fiúság, hogy az utóbbi nemi jellegű.”

Ágoston (a nyugati egyház legnagyobb hatású teológusa) is hasonlót hitt, ahogy Franz Delitzsch is (valószínűleg a nagy keresztyén hebraista). Ez volt az általános nézet a késő XIX. század és korai XX. század konzervatív holland teológusai között.

Isten úgy jelenik meg, mint egy munkás, aki végigjárja a munkahetét, napközben dolgozva, este pedig megpihenve. Azután pedig a Szombatján élvezi a teljes és felüdítő pihenést. A mi napjaink olyanok, mint Isten munkanapjai, de nem azonosak azokkal.

Milyen hosszúak voltak Isten munkanapjai? A Biblia nem szól erről. Ugyanakkor nem látom megalapozottnak, hogy csak 24 óra hosszúságú napokhoz ragaszkodjunk.

Erről az értelmezésről többet olvashatunk C. John Collins-nál: Genesis 1-4: A Linguistic, Literary, and Theological Commentary (P&R) és Vern Poythress-nél: Redeeming Science: A God-centered Approach (Crossway).

Rövid és hasznos forrásként használhatjuk még Vern Poythress könyvecskéit: Christian Interpretations of Genesis 1 and Did Adam Exist? A teremtés és evolúció kérdéseivel kapcsolatban a legjobb bevezetés lehet Kenneth Keathley és Mark Rooker legújabb könyve, mely tömören és érthetően fogalmaz, mégis alapos: 40 Questions About Creation and Evolution (Kregel, 2014).

Több jó modell is létezik a reformátusok között, mely (gyűlölködés helyett) szeretettel és óvatosan tárgyalja ezeket a kérdéseket. Keith Matthison ingyenes e-könyvét ajánlom: A Reformed Approach to Science and Scripture (eredetileg egy blog-sorozat), illetve a PCA (Presbyterian Church in America) beszámolóját: Report of the Creation Study Committee.