24
Júl
2014

Tim Keller: a szeretet haragja

Ezen a helyen talán azt mondaná: „nem tudok mit kezdeni a haragvó Isten gondolatával. Én egy olyan Istent akarok, aki a szeretet Istene.”

A probléma a következő: amennyiben egy szerető Istent szeretne, muszáj elfogadnia egy haragvó Istent is. Gondolja át egyszer: azok az emberek, akik szeretnek, dühösek is tudnak lenni – és nem emellett szeretnek is, hanem éppen azért dühösek, mert szeretnek. Minél erősebben és mélyebben szeretünk egy embert, annál mérgesebbek tudunk lenni. Ha látjuk azt, ahogy az emberek gonoszat cselekszenek, haragosak leszünk. És ha átéljük, ahogy valaki saját magát teszi tönkre, haragudni fogunk az illetőre – szeretetből. A szeretet és az igazságérzet kéz a kézben járnak, és nem állnak egymással szemben. Ha megéli azt, ahogy valaki önmagát vagy valaki mást tesz tönkre, és nem lesz dühös, az azt jelenti, hogy közömbös maga számára ez az illető, ill. azt, hogy cinikusan csak a saját jólétére gondol. Minél erősebben szeret, annál dühösebb tud lenni, ha azok az emberek, akiket szeret, gonoszságot művelnek, és minél nagyobb a kár, annál hevesebb lesz a harag.

Ha Isten haragjára gondolunk, akkor legtöbbször az igazságára asszociálunk, és ez így helyes. Aki az igazságot a szívén hordozza, az haragudni fog, amikor látja, hogyan gyalogolnak át rajta, és ugyanezt kellene elvárnunk egy teljes mértékben igazságos istentől is. Azonban kevésszer gondolkodunk el azon, hogy mennyire Isten szeretetének és jóságának kifejeződése az Ő haragja is.

A Biblia azt mondja, hogy Isten mindent szeret, amit megalkotott, és éppen ez az egyik oka annak, amiért dühös tud lenni arra, ami a teremtésében végbemegy. Mindenkire és mindenre haragszik Isten, ami az embert és a világot, amelyet szeret, elpusztítja. Az Ő szeretete annyival nagyobb mint a miénk, és olyan rettentő mértékű gonosz van a világban, hogy amit Isten legitim módon érez, azt a harag szó csak töredékesen tudja visszaadni. Azaz nincs értelme azt mondani, hogy „nem akarok haragvó, csak egy szerető Istent.” Ha Isten szeretetteljes és jóságos, muszáj haragudnia a bűnre – éspedig olyannyira, hogy valamit tesz is ellene.

Sőt: Ha nem tudok hinni egy haragvó Istenben, nem lehet arról sem elképzelésem, milyen értékes vagyok. Mire gondolok? Egy Istennek, amelyik nem haragszik, nem kell a keresztre mennie és kimondhatatlan kínok között halált szenvednie, azért hogy minket megváltson. Képzelje el egyszer mindkettőt egymás mellett: az egyik oldalon egy Isten, akinek semmibe sem kerül az irántunk való szeretete, a másik oldalon pedig a Biblia Istene, akinek, mivel haragszik a bűnre, a keresztre kellett mennie, a bűneinket magára kellett vennie, ki kellett fizetnie a váltságdíjat és végtelen kínokat kellett elviselnie. Honnan tudnák, mennyire szereti Önöket az az Isten, akinek semmibe sem kerül szeretni, és hogy milyen értékesek a számára? A szeretet itt csak egy szó, puszta absztrakció. Ez az Isten nem fizet semmilyen árat azért, hogy szeresse Önt. De milyen értékes Ön a Biblia Istene számára? Olyannyira, hogy a legmélyebb mélységekbe leereszkedett magáért.

Létezik C.S.Lewis-nak egy könyve, amely nem más, mint egy barátnak, név szerint Malcolmnak szóló levelek gyűjteménye, az „imádság” témában. A 18. levélben a levélíró, Malcolm problémája miatt azzal az elképzeléssel kezd el foglalkozni, hogy Isten tud-e haragudni. Malcolm azt javasolja, hogy a haragvó Isten képéről le kellene mondani, és Isten hatalmát és igazságosságát ehelyett egy magasfeszültségű vezetékhez kellene hasonlítani: „az áram alatt álló vezeték nem dühös ránk, de ha tévedésből megérintjük, azonnal áramütés ér minket.”

Lewis a következőképpen válaszol:

Kedves Malcolmom, mit nyersz, ha a haragvó felség képét felcseréled egy áram alatt álló vezeték képével? Mindannyiunkat a kétségbeesés kútjába taszítasz, mert a Haragvó képes megbocsátani, az elektromos áram viszont nem… Miközben Isten haragját kicsit felvilágosult rosszallással illeted, szeretetét kicsit humanitássá változtatod, az „elemésztő tűz” és a „teljes szépség” helyett egy körültekintő iskolaigazgatót és egy lelkiismeretes tisztviselőt kapunk. Így megy ez, ha az ember nagyon intellektuális akar lenni. … Eltévedünk, ha megpróbáljuk a képet (Istenről) „felvilágosulttá” és „civilizálttá” tenni.

Elképzeléseink Isten szeretetéről – és arról, hogy milyen értékesek vagyunk számára – mindig akkorák, amilyen mértékben haragját megértjük.

Forrás: Timothy Keller, King’s Cross: The Story of the World in the Life of Jesus, 15. fejezet; a kehely

Ez is érdekes lehet

“A kontextualizálás nem hiba, hanem a reformátori teológia öröksége szerint kötelesség” – interjú Dr. Literáty Zoltánnal a Langham igehirdetői műhelyről, Tim Keller prédikációiról és a magyar igehirdetői gyakorlatról
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / III. rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / II. rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / I. rész